1. fejezet: Hello~

Fanfiction: Hello~


Fanfiction információ
Kategória:
Boyfriend
Szerző:
Szereplők:
Kwangmin, más szereplő, Youngmin
Összegzés:
Barátságok bárhol és bármikor köttethetnek. Nem kell hozzá semmi más, csak egy különleges helyszín és egy olyan időpont, ami összeköti három addig idegen ember sorsát.
Fejezet információ
Megtekintések:
329
Készült:
2018. február 16.
Utoljára frissítve:
2018. február 16.
Szavak száma:
3004

1. fejezet

Puha léptekkel osont fel a lépcsőn. Ügyelt rá, hogy ne lássa meg senki, és mikor a lépcsősor tetejére ért, áthajolva a korláton ellenőrizte, hogy követte-e valaki. A lépcsőház kongott az ürességtől, mire ő elégedetten bólintott, és kilépett az egyetlen ajtón át a tetőre.

Odakint egy jólesőt szippantva a friss tavaszi levegőből rávigyorgott a napsugarakra. Üde mosollyal az arcán indult meg a tető széle felé, hogy onnan vizsgálja meg a kilátást. De amint kilépett a trafóház árnyékából, satuféket vett, és villámgyorsan rükvercbe kapcsolt. Riadalomtól hevesen dobogó szíve fölé szorította a kezét, és néhány nagyobb sóhajtás után kilesett ideiglenes rejtekhelyéről. Nem tévedett, tényleg látott az apró fémház másik oldalán ülni valakit. Aki ebben a pillanatban épp a szemét dörzsölgette, és dühösen morgott maga elé. Elbillentett fejjel figyelte az ismerős, de mégsem annyira ismerős alakot, és úgy döntött, jobb lenne nem megzavarni… Meg persze nézhet, ha az illető beköpi, amiért ő elcsatangolt… Megrázta magát, a gondolattól is kirázta a hideg. Ezért visszahúzódott, és inkább a másik irányban indult el.

Ahogy körbenézett, döbbenten konstatálta, hogy szobrok és kőtömbök tömkelege van szerte a tetőn… Mi a fene, egy kóbor szobrász él az épület tetején? Megvonta a vállát, és az idegen okozta sokkról megfeledkezve kószálni kezdett köztük. Egy idő után annyit bolyongott, hogy már azt sem tudta, a tető melyik felén van. Mire kettőt pislantott, megint elhaladt a trafóház mellett, és eljátszotta korábbi előadását. Ahogy kíváncsiságtól hajtva ismét csak kikukucskált, összehúzta a szemöldökét. Az idegen most már nem dühös volt, hanem bánat sütött az arcáról. A szemei csillogtak a könnyektől, ráadásul… He? Talán átöltözött? Ááá, az nem lehet, biztos nem emlékszik jól, mit látott rajta…

A fejét rázva húzódott vissza, nem akart a másik magánügyeibe avatkozni… Kezével a háta mögött a kilincset kereste, de döbbenetére csak a falat tapizta. Pislogva megfordult, és nem akart hinni a szemének – ajtó nem volt sehol. Felnyikkant, de gyorsan a szájára szorította a kezét, nehogy felhívja magára a figyelmet. Aztán kapkodni kezdte a fejét, a bejáratot, vagyis jelen esetben inkább a kijáratot keresve… Hova tűnt?! Megfordult, és igyekezett körbenézni, de ajtót sehol sem látott. Elindult hát arrafelé, amerről jött – vélhetően –, és rövidesen meg is pillantotta a keresett nyílászárót. Á, biztos körbeért a tetőn! A másik oldalról leselkedett, és azért nem találta az ajtót! Magát dicsérve a kezébe öklözött. Ennyi, a rejtély megoldva! Már épp kilépett volna, amikor habozva visszapislogott. Biztos itt kell hagynia az idegent…? Nem kéne talán… Be sem fejezte a gondolatot, már ki is dugta az orrát. Az idegent megpillantva szorosan összezárta a szemét, aztán megint kinyitotta. De a kép nem változott meg. A másik megint dühös volt, és már megint más gönc volt rajta – pontosabban az, amiben először látta… Kezdett megzavarodni. Mégis mi folyik itt?! A srácnak ruhafétise van, vagy mi a szösz? Hirtelen egy koppanást hallott, mire gyorsan visszahúzódott, és a másik irányba kapta a fejét, ahonnan a hang jött. És leesett az álla. Tőle nem is olyan messze egy szakasztott olyan fémházat látott, mint aminek a hátát is támasztotta… Elgondolkozva nézett maga elé. Két trafóház van. És ha ő vélhetően mindkettőnél járt, akkor az csak egyet jelenthet…

- Ketten vannak! – fejezte be hangosan a mondatot, és tettein nem is gondolkozva kilépett rejtekhelye mögül.
Az idegen riadtan nézett felé, de megszólalni sem volt ideje, mert ő megragadta a karját, felállította a földről, és maga után vonszolva elindult a másik trafóház felé. Ahogy odaért ő és vonakodó társa, megbizonyosodhatott róla, hogy igaza volt. Tényleg két idegen volt. Na de várjunk, hiszen teljesen…
- Egyformák! – hüledezett, és lassan elrabolt áldozatára nézett… volna, de ő eddigre kirántotta a karját a kezéből, és sietve megindult a harmadik felé.
- Jól vagy? – guggolt le az első idegen a második mellé, mire amaz lehajtotta a fejét, és motyogva válaszolt valamit.
- Most nézem – értetlenkedett összefűzött karokkal a kakukktojás harmadik, miközben a már egymás mellett ülő fiúkat nézte. – Miért van rajtuk sapi? Talán fáznak? De hát május van! Furcsa…
- Te miért vagy itt? – kérdezte az egyik sapis a másikat.
- Azért, amiért te is, szerintem. Amúgy elmosódott a sminked.
- A tied jobban.
- Maradjunk annyiban, hogy mindketten furán néztek ki – guggolt le velük szemben vigyorogva, mire mindkét srác összerezzent. Ő közelebb hajolt hozzájuk, és rájuk kuncogott. – Tök egyformák vagytok! De vicces! – Két ujjával a száját ütögetve gondolkozni kezdett. – Hol találkoztunk már? Olyan ismerősek vagytok…
- Mi… – kezdték.
- Ah! – vágott a szavukba megvilágosodva. Hirtelen frekvenciaváltásának hatására az egyik srác fejétől berezonált a trafóház. – Tudom már! Az ikrek vagytok, igaz? Mármint a Jo ikrek, ugye?
- Igen – bólintottak, mire ő megragadta a kezüket, és rázogatni kezdte.
- Ez fantasztikus! Láttalak már titeket a tévében, tök cukik voltatok! Nem hiszem el, hogy találkoztunk! – Az ikrek összenéztek, aztán egyformán értetlen pillantással néztek vissza rá, ő meg rendületlenül vigyorogva, de elkeseredett hangon folytatta. – De nektek fogalmatok sincs, én ki vagyok.
- Sajnáljuk… – motyogták.
Ő erre a hóna alá dugta a kezeit, és fintorogva ciccegni kezdett. Az egyik srác furcsán csillogó szemmel nézett rá.
- Mi az? – fakadt ki sértődötten. – Ha felismerni vélsz, de mégis összekeversz valakivel, kiakadok! Oké?!
- Bocsánat – húzta ő össze magát.
- És vegyétek már le a sapit, mielőtt bepenészedtek alá!
A két fiú kapkodva teljesítette, amit kért, ő pedig végre talált egy támpontot, ami alapján megkülönböztetheti az ikreket. Merthogy az egyikük szőke volt. A másikban bennakadt a levegő, és fivére szőke tincseiről a morcizóra nézett. Kezdett neki összeállni a kép, de még egyszer visszanézett ikrére, aki mintha szavak nélkül is ráérzett volna a gondolataira. Egyszerre fordultak a már nem is olyan idegenre.
- Jeremy! – mondták félhangosan.
A szólított kezdeti elégedett mosolya döbbent fintorba fordult. Majd egy akrobatát megszégyenítő gyorsasággal ült törökülésbe.
- Csak nem láttá-
- Anyukánk imádta azt a sorozatot – kezdett magyarázkodni a szőke.
- És néha mi is leültünk nézni – fűzte tovább a mesét a másik.
- Nagyon jókat nevettünk a karaktereden!
- Igen, igen, anya egyszer ki is zavart minket a szobából, annyira nevettünk.
- És az sem tetszett neki, hogy utánozni próbáltunk.
- Pedig viccesen fintorogtál, mint az előbb, muszáj volt kipróbálni!
- Mert cuki volt – mondták egyszerre, aztán gyorsan hozzátették: – Hyung.
- Tényleg? – hatódott meg a legidősebb. – Szerintetek vicces voltam?
- Aha – bólintottak az ikrek. – Te voltál a kedvencünk.
- Komolyan?! – csillant fel a szeme, és közelebb emelte magát. – A kedvencetek voltam? – Bólogattak. – Mégsem tudjátok, ki vagyok?! – folytatta kicsit hangosabban, villogó szemekkel.
- Igazán röstelljük… – szabadkoztak, mire ő beletörődően sóhajtott egyet.
- Melyikőtök Youngmin?
- Én – válaszolt a szőke.
- Akkor te vagy Kwangmin – bökött a másik felé, ő meg bólintott. – Én meg…
- LEE HONGKI! – hangzott fel váratlanul egy bébioroszlán-üvöltés.
- Pontosan – helyeselt a szólított suttogva, aztán a szájára szorítva a mutatóujját csendre intette újdonsült rajongóit. – Pszt! Hátha elmegy…
Az ikrek engedelmesen bólintottak, és csendben maradtak. De egy pillanattal később megint meghallották az újonnan érkezett negyedik hangot.
- Lee Hongki! Tudom, hogy itt vagy! Ne akard, hogy én rángassalak elő!
- A fenébe – bosszankodott hadonászva Hongki, aztán hirtelen ötlettől vezérelve befészkelte magát az ikrek közé. – Ez baj, ez baj, ó, de nagy baj! Miért, miért, miért pont ő?! Áááá!
- Ki keres? – érdeklődött Kwangmin, de mielőtt választ kaphatott volna, megint hallották a kiabálást.
- Ne szórakozz velem, Lee Hongki, vagy szétrúgom a segged! Hol a fenében bujká- Ó.
Az egyik szobor mögül előbukkant a kiabáló, akinek arcára meglepettség ült ki a furcsa hármast látva. Aztán nagyra tágult pupillákkal Youngminre bökött.
- Ohó! Ti vagytok az ikrek, ugye? – mutatott hol az egyik Jóra, hol a másikra. – Nemrég futottam össze egy Minwoo nevű fiúval, egy szőke srácot keresett, meg a kiköpött mását, csak barna hajjal.
- Persze, már megint én vagyok a hasonmás – morgott Kwangmin.
- Nem is én, én vagyok az idősebb!
- Akkor sem vagyok a klónod!
- Hé, hé, fiúk, nyugi – csitította őket Hongki, és kissé félve nézett fel az újonnan érkezőre, aki dühösen bámulta őt. – Ne nézz így rám, Jonghoon!
- Nem fogok mosolyogva tapsikolni örömömben, hogy végre előkerítettelek!
- Véletlenül találkoztam a fiúkkal, és beszélgettünk egy kicsit! Ez is baj?
- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy inkább felbujtottad őket a bujkálásra, mivel őket is keresik! Ráadásul szegény fiú aggódik értük, te viszont nagy katymaszban vagy, hogy már megint szó nélkül leléceltél!
- De én csak… Úgy tűnt, hogy valami bajuk van, úgyhogy… – Egy pillanat alatt két centire volt az arca Youngminétől, aki ijedtségében hátrahőkölt, és majdnem eldőlt. – Így közelről nézve elég szörnyen nézel ki… Miért sírtál? – kérdezte suttogva.
- Én… – kezdte, aztán nyelt egyet, és félénken pislogott a másikra. – Tényleg… ijesztőek vagyunk? Kwangmin meg én.
- Pillanatnyilag vagy általánosságban? – kérdezett vissza ártatlanul az idősebb.
- Hongki! – szólt rá Jonghoon, de a szólított tudomást sem vett róla.
Youngmin pedig közben keserűen elhúzta a száját.
- Te is édin fintorogsz – kuncogott Hongki a szőkeség arcát bökdösve. – Ha engem kérdezel, szerintem csak ijesztően cukik vagytok. Bizony! – bólogatott bőszen.
- Hozzászólhatok én is? – guggolt le hozzájuk Jonghoon is. – Az emberek általában ódzkodva közelednek az ikrekhez. Megzavarja őket, hogy külsőre teljesen egyformák…
- Igen, igen, olyanok, mint két ugyanúgy becsomagolt ajándék – fűzte tovább a gondolatot szenvedélyesen Hongki. – Hiába tudod, hogy az egyikben mogyorós, a másikban meg epres csoki van, nem jössz rá, melyik melyik, mert nem látsz át a csomagoláson.
- Te meg a hülye hasonlataid… – fogta a fejét Jonghoon. – De mondd meg, te zseni, hogy akkor hogyan jössz rá a megoldásra?
- Hát, ha én ilyen helyzetbe kerülnék, mindkét csomagot megszagolnám – magyarázta úgy, mintha az kézenfekvő lenne.
- Ettől nem nyugodtam meg… – húzódott arrébb Youngmin.
- Nyugeszka van, nem foglak szagolgatni titeket! – kuncogott Hongki. – De Jonghoonnak igaza van. Hiába vagytok külsőre teljesen egyformák, belül mindketten mások vagytok. Az embereknek csak meg kell mutatnotok, miben különböztök, miben vagytok eltérőek. Ha felszínesen néznek titeket, mindig is egyformának fognak tartani, és tartózkodni fognak tőletek. De ha jobban megnézed az ikreket, könnyű őket megkülönböztetni. Például, abból, amit eddig láttam, meg tudom mondani, hogy kettőtök közül te vagy az érzékenyebb. Kizárásos alapon pedig – fordult Kwangmin felé vigyorogva – te vagy a kis gonosz a csapatban.
- Kösz – húzta el ő a száját, de aztán elvigyorodott. – De igaz.
- Hát persze! Jó megfigyelő vagyok! – húzta ki magát büszkén.
- Tessék – vett elő a zsebéből egy csomagot Jonghoon, kihúzott belőle egy nedves törlőkendőt, és Youngmin felé nyújtotta. – Töröld meg az arcod.
- Ó. Köszönöm.
Hongki lecsapott a csomagra, kirángatott belőle még egy kendőt, majd Kwangmin felé fordult.
- Mutasd magad! Hm, hm, nem vészes, csak egy kicsit kented el… Maradj nyugton, letörlöm!
- Nem kell, majd én… – tiltakozott Kwangmin, de a másik megragadta az állát.
- Mondom, maradj nyugton!
Nyelve hegyét kidugva törölte le a fiatalabb szeme alatt elkenődött festéket. Dolga végeztével elégedetten hátradőlt, és bólintott.
- Máris jobb! Ugye, hogy nem fájt?
- Nem…
- Egyébként hadd mutatkozzam be. Choi Jonghoon vagyok, az F.T. Island vezetője.
Egyszerre nyújtotta két kezét az ikrek felé, ők pedig megilletődve viszonozták a gesztust.
- F.T. Island…? – hüledeztek. Aztán egyszerre fordultak Hongki felé. – F.T. Island?!
- Ismertek minket? – érdeklődött Jonghoon.
- Hogyne!
- Hallottuk már az új számot a rádióban! – lelkendezett Youngmin.
- Imádjuk! – tette hozzá testvéréhez hasonló lelkesedéssel Kwangmin.
Hongki erre többször képen törölte saját magát a kezeivel, és jobbra-balra rángatózott.
- Ilyen nincs! Ez nem igaz! Kiakasztanak!
- Végre valakik! – nevette ki a térdét csapkodva Jonghoon.
- Te csak ne szívózzál! Még mindig én vagyok az idősebb!
- A személyid szerint csak öt nappal, de érettség tekintetében egy tizenkét éves szintjén állsz!
- MEGŐRÜLÖK! – csattant fel a kezeit lecsapva Hongki. – Hülyülj meg.
- Kösz, nem – röhögött Jonghoon, és felrángatta a földről durcizó csapattársát. – Tudod, hogy szeretlek, te sütőtök!
- Akkor jó~ – mosolygott ő elrévülten.
- Mondom én, hogy nem normális – nyögött fel a másik. – Nem igaz? – várt megerősítést az ikrektől, akik szintén feltápászkodtak.
- Én nem nyilatkozom – rázta a fejét Youngmin.
- Inkább én sem – csatlakozott hozzá Kwangmin.
- Fiúk~ – nyalábolta át őket Hongki. – Fel a fejjel! Fő az önbizalom, oké?
- Ti is siessetek vissza – mondta Jonghoon, és elhúzta az ikrektől túl közvetlen csapattársát, miután észrevette, hogy a két fiúnak kellemetlen a kialakult helyzet. – És ne törődjetek vele, ha ijesztőnek titulálnak titeket. Egyik fületeken be, a másikon ki. Most pedig mosolyt! – Az ikrek arcára halvány mosoly ült ki. – Na, erről van szó.
- Fú, de édesek! – gügyögött megindulva feléjük Hongki, de a felsőjénél fogva visszarándult korábbi helyzetébe. – Hé!
- Ne zaklasd őket! Ha szétnyomorgatod őket, hogy fognak kiállni a színpadra, he?
- Hö? He? Mi? Felléptek? – pislogott az ikrekre. – Itt? Ma? Ikerduó?! Juhú!
- Azt ne mondd, hogy most meg te nem tudod, ők kik!
- Nemrég debütáltunk – szólalt meg Youngmin.
- A Boyfriend tagjaiként – tisztázta Kwangmin.
- Boyfriend? Tééényleg? – Jonghoon csak csóválta a fejét, az ikrek meg blazírt arckifejezéssel néztek Hongkire. Ő meg váratlanul győztes pózba vágta magát, és felnevetett. – Hahaha, csak vicceltem – öltötte ki nyelvét. – Mint már mondtam, láttalak titeket a tévében! Haha! De azt nem tudtam, hogy ma felléptek itt! – vinnyogott. – Látni akarooom!
- A backstage-ből majd nézheted, mert te meg a saját fellépésedre fogsz felkészülni!
- De ez így nem ér!
- Lesüllyedtünk óvodásszintre…
- Utállak!
- Tégy úgy. Eleget szívtad már a vérüket, most már hagyd őket elmenni. Futás, fiúk, keressétek meg Minwoo-t, ne aggódjon tovább.
- Megyünk! – bólintott Youngmin.
- Köszönünk mindent! – hálálkodott Kwangmin, és fivérével együtt meghajoltak.
- Szívesen! – lelkendezett Hongki.
Az ikrek még biccentettek egyet, aztán sarkon fordultak, és futva indultak meg a kijárat felé.

*a fellépés előtt harminc perccel*

- Nem látta valaki a mobilom? – nézett végig társain Youngmin.
- Biztos kiesett a zsebedből a tetőn – válaszolt Kwangmin, miközben egy forgószékkel pörögte a köröket.
- Belőled kinézem, hogy ott hagytad – vigyorgott rá Jeongmin.
- Na már!
- Elnézést – nézett be az öltözőjükbe egy stábtag. – Melyikük Jo Youngmin?
- Én vagyok – lépett oda a szólított.
- Ezt Önnek küldik.
- Á! A mobilom! Köszönöm szépen!
Az átadó bólintott, aztán ment tovább a dolgára. A mobil immár megkönnyebbült tulajdonosa pedig ellenőrizte, hogy telefonja rendben van-e. És az első dolog, amit észrevett, hogy üzenete érkezett egy ismeretlen számról. Összevont szemöldökkel nyitotta meg és olvasta el.
„Szívesen! Ha már a lehetőség adott volt, lenyúltam a számaitokat~ Cserébe itt van az enyém is! ^w^ Puszika~, Jeremy :P”
Youngmin nevetve szaladt oda ikréhez és állította meg a székét.
- Olvasd el!
Kwangmin kicsit értetlenül hajolt az orra alá dugott telefon fölé. De az üzenet elolvasása után ő is felnevetett.
- Puszika?! Mi van?! Tényleg zakkant egy kicsit!
- Az lehet, de azért megkedvelted!
- Naná, bírom az őrülteket!
- Min vihogtok ennyire? – lépett hozzájuk kíváncsian Minwoo.
- Semmin – vigyorogtak sejtelmesen az ikrek, Youngmin pedig a zsebébe süllyesztette a telefont.

*két évvel később, F.T. Island koncert* *egy rajongó szemszögéből*

A kordonba és a barátnőm kezébe kapaszkodva sikítoztam, ahogy véget ért az ötödik szám a koncerten. Már most nem bírtam magammal, pedig még alig kezdődött el! Hongki az utolsó akkordok alatt előre lépett, és vigyorogva a mikrofonba huhogott. Áh, megzabálom!
- Huh! – szólalt meg azon a gyönyörű hangján. – A következő dal szóljon egy éppen ma két éve kötött barátság emlékére! Hello Hello~!
A tömeg egyként kezdett sikítani, ahogy megszólaltak a hangszerek. Megrázogattam barátnőm kezét, tudatva vele – habár mindig is tudta –, hogy imádom et a számot. Amint Hongki elkezdett énekelni, a lábam remegni kezdett, és őrült vágtába kezdett a szívem. Épp ezért csak nehezen vettem észre, hogy a barátnőm beszél hozzám.
- Ők kik?
- Kikről beszélsz?
Egész idáig csak Hongkire koncentráltam, de most végignéztem a színpadon, hogy miről beszélhet a barátnőm. Hamar rájöttem. A dobemelvény két szélén két srác ült, a lábukat az ütemre hintáztatva. Eddig nem voltak ott, mégis kik lehetnek? Éppen ebben a pillanatban álltak fel, és fordultak a közönség felé.
- Listen up!
Hongki hátralépett, hogy egyvonalban álljon a két sráccal, akik… énekelni kezdtek.
- ÚRISTEN! – visított fel a barátnőm, ahogy a két srác arcára ráesett a fény.
- Tudod, kik ezek?
- IGEEEN! A Jo ikrek a Boyfriendből!
- Hogy kicsodák? – értetlenkedtem.
De azt nem tudtam nem észrevenni, hogy bár teljesen más, de jó hangjuk van… A refrén előtt hátraléptek, pördültek egyet, és miközben Hongki belekezdett a refrénbe, táncolni kezdtek… Kicsit szégyellem bevallani, de egy pillanatra arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyok, úgy bámultam őket. Úgy mozogtak, mint akiknek a vérükben van a zene… Ráadásul mindezt olyan szinkronban és tökéletességgel adták elő, mintha világ életükben ezt csinálták volna. A dal haladt tovább, és igencsak meglepődtem, amikor a rap résznél az egyik srác hangja szólalt meg. Barátnőm vélhetően a nevét sikítozta, engem meg elvarázsolt, milyen veszettül jó hangja van… A szám végéhez közeledve a két srác az utolsó refrént Hongkivel együtt énekelte, és az egésznek olyan különleges hangzása volt, hogy az se tűnt fel, hogy lassan két perce lemeredve állok.
Amint újra csend lett, a fanok őrült sikítozásba kezdtek, miközben a két srác meghajolt a közönség felé.
- Különleges barátaim – emelte a szájához a mikrofont Hongki –, a Jo ikrek! Youngmin – intett a jobb oldala felé – és Kwangmin! – intett balra. – Köszönjük, hogy eljöttetek!
- Mienk a megtiszteltetés – felelte mosolyogva Youngmin.
Hongki váratlanul közelebb lépett hozzá, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára. A srác inaszakadtából rohant Jonghoon felé, aki a fejét csóválva karolta át a vállát, aztán nevetve paskolta meg a fejét. Kwangmin látszólag észrevétlenül próbált hátrálni, félve, hogy ő se marad ki a „jóból”. De nem jutott messzire, mert eltűnt egy Hongki-féle nagyölelésben. A rajongók őrjöngtek, én meg ott álltam közöttük, csak arra gondolva: nem ártana kiderítenem, ha hazaértem, hogy mi fán terem ez a Boyfriend…
 
 

0 Hozzászólás

Loading...

Üdvözlet!





Chatbox

Bejegyzés írásához be kell jelentkeznie! Amennyiben még nem regisztrált az oldalra, ide kattintva megteheti.Ön még nem regisztrált! A regisztrációhoz klikk ide.


  • Ella
    Ella  3 éve .

    Wáo, szuper! Köszönöm szépen ❤
    Nagyon szívesen ^^

  • Clyvine
    Clyvine  3 éve .

    A fanfictionöket illetően jót kérdeztél. Én csak egyet látok, jó kérdés, hova lett a többi. O.o Pár hónapja maceráltam a honlapot, talán véletlenül ebbe is belenyúltam...? Nem kizárt... ^^" Akkor ezt a hiányosságot is pótolom! Köszönöm az észrevételt! :)

  • Clyvine
    Clyvine  3 éve .

    Szia! Tudom, hogy kicsit késve válaszolok, de igen, lesz, jobban mondva már fent is van a Star fordítása. :) Kicsit elhanyagoltam a honlapot, el voltam havazva. >< Most két ünnep között megpróbálom lehozni a lemaradást.

  • Ella
    Ella  3 éve .

    hadd kérdezzem meg, hogy csak én nem találom a fanfictionöket, vagy tényleg eltűntek?

  • Ella
    Ella  4 éve .

    Sziasztok! Először is megjegyezném, hogy ez egy hihetetlenül profi oldal, örülök, hogy valaki képes ennyi energiát feltenni bele, úgyhogy köszönöm!❤
    Megkérdezhetem, hogy a Star-nak lesz-e fordítása?

  • Clyvine
    Clyvine  6 éve .

    Óóóó, nagyon köszönöm! :D Örülök, hogy tetszik az oldal, habár ritkán van időm és energiám frissíteni. :)

  • ciintikeh
    ciintikeh  6 éve .

    nekem nagyon tetszik az oldal mert itt mindent megtalálok róluk amit szerettem volna imádom ezt azt oldalt <<<<<<<<<<<3

  • Lulu
    Lulu  7 éve .

    Ahogy bővül azoldal, úgy tetszik egyre jobban és jobban :D Pont, mint a fiúk :3

  • Lulu
    Lulu  7 éve .

    Köszönöm a kemény munkát *^*

  • Clyvine
    Clyvine  8 éve .

    Mindent megteszek azért, hogy fenntartsam az érdeklődést. ^^ Igyekszem folyamatosan frissíteni, és örülök, ha tetszik az oldal. :)


Online

  • Vendégek: 1
  • Tagok: 0
  • Összes tag:29
  • Legújabb:Mary03
  • Legtöbb online:44
    Vendégek: 44 Tagok: 0 ekkor: 2020. december 28.

Szavazás

Poll: Ki a kedvenced a Boyfriendből?

Feature Box